Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Tavaszi hiedelmek, babonák

2013.02.14

A hónap közepe a népi kalendáriumban az esztendő legpezsdítőbb időszakára tereli a figyelmünket. A csillagászati évszakváltásra, amely ugyebár Sándor, József és Benedek "meleghozó" közreműködésével, végérvényesen meghozza az igazi tavaszt. Ebben a reményben fejezték be a fonást, a szövést március 17-én, guzsalyütő Gertrúd napján az asszonyok, és láttak hozzá a kinti munkához.

Szintén március 17-én van az emléknapja annak az Arimathiai Józsefnek, aki Wagner híres operájában a Grál-misztérium hőse. Ő előkelő zsidó tanácsúr volt, Jézus titkos követője, aki később a keresztre feszítés után, Jézus méltó eltemetéséről gondoskodott. A grál szó eredetileg széles tálat jelentett. A legenda szerint ez a tál étellel, itallal és minden egyéb szükséges dologgal ellátja híveit. Az utolsó vacsorán Jézus erről a tálról vendégelte meg tanítványait, majd József ebben fogta fel a kereszten függő megváltó vérét. Jézus feltámadása után az angyalok ég és föld között tartották az ereklyét, majd a templomos lovagok - más néven Grál-lovagok - őrizték a Megváltás hegyén. A legenda szerint voltaképpen egyetlen darab jáspisból készült, és csupa varázslatos tulajdonsággal rendelkezik: látása örök ifjúságot ad, a főnix megfiatalodik, ha megfürdik benne.

Sándor, József, Benedek

A legismertebb időjárási regula szerint: "Sándor, József, Benedek, zsákban hozzák a meleget". Az Alföldön Sándor névünnepét március 18-át tartották alkalmasnak a fehérbab vetésére, Bukovinában ez a nap a zab és az árpa vetési ideje. A Dél-Alföldön sokfelé Sándor napján hajtották ki először a nyájat a juhászok.

Forrás: MTI/Gyurkó PéterA legtöbb népszokás József naphoz kötődik: A názáreti ács, Jézus nevelője mind a négy evangélistánál más-más szerepet kap. Lukácsnál családfő, Jánosnál az alázatos ember, Máténál mint az élet harcosa szerepel, Márk nem emeli ki nevelői szerepét, csak egyszer említi, mint "ácsot". Szent József a famunkások védőszentje, sok vidéken ezen a napon hajtották ki a jószágot először a legelőre, de véglegesen majd csak György napon. A hagyomány szerint a madarak ezen a napon szólalnak meg először, mert "Szent József kiosztotta nekik a sípot". A méhészek is ekkor engedik ki a méhrajokat. A méheket igen szűzies életet élő állatoknak tartották, ezért készítették a gyertyát - Jézus jelképét - viaszból és nem faggyúból.

Ezen a napon várták a messzi útról visszatérő gólyákat is, és ha piszkos volt a tolluk, abból bő termésre, a fehér tisztaságukból pedig szűk esztendőre következtettek. Bár a népi tapasztalás azt sugallta, hogy József után már kalapáccsal sem lehet a füvet visszaverni a földbe, a nap derűje, borúja, vagy a szele az elkövetkező negyven nap időjárását is megmutatta. Alföldi hiedelem szerint, ha szivárvány jelenik meg József-napon az égen, a széles sárga sáv jó búzatermést, a széles piros jó bortermést ígér. Észak-Magyarországon a József-napi rossz idő sok halottat jövendöl arra az évre. Szeged környékén uralkodott az a hiedelem, ha József napján megdördül az ég, Péter-Pálkor jég veri el a határt, viszont jó bortermés várható.

Március 20., Klaudia

Mindenesetre 20-án, Klaudia napján a Nap az égi egyenlítőn delel, és ez jelenti az északi féltekén a tavasz hivatalos, csillagászati kezdetét, a tavaszi napéjegyenlőséget, aminek következtében Benedek pontosan felezi a nappalt az éjszakával. Régebben a Göcsejiek Szent Benedek apát ünnepnapján hagymát és zsírt szenteltek. Hiedelmük szerint az ekkor vetett fokhagyma szép és nagy gerezdű lesz, amellyel azután számos betegséget lehetett gyógyítani. Ugyanilyen gyógyír volt az e napon vetett vöröshagyma főzete is, amellyel a tífuszos beteg testét mosogatták, hogy a fájdalmait enyhítsék. Olykor-olykor a pásztorok a hagyományos mondókát is csúfondárosan átköltötték: "Benedek, zsákban hozza a hideget". Egyébként a Benedek-napi időjárásból jósoltak is: "ha dörög Benedek, akkor 40 napi szárazságra számíthatsz".

A Kos, a természetes újév kezdete

Az asztrológus kalendáriuma szerint március 21-től április 22-ig a Nap a Kos jegyében jár és "midőn a Nap a Kosban van, a föld megnyílik, a gyökerek erőt vesznek, a fák bimbóznak és zöldülnek, a források és folyóvizek kiáradnak, az emberek örvendeznek, az állatokban megbővül a vér és a nedvesség, a madarak énekelnek, bízván a szántó embernek szántásában, a jövendő időnek földi munkájában és az esztendő bő termésében" - olvashatjuk az ős-öreg csíziók könyvében. A régi könyvek, igazodva a valamikori római naptárakhoz, erre az időszakra teszik a természetes újév kezdetét. Van is ebben valami, hiszen mintha minden új arcot öltene körülöttünk és a tavasz megújító ereje érződik mindenünnen.

Március 22., Beáta

Beáta napján, március 22-én pedig azok az asszonyok is felhagytak a fonással, szövéssel, akik Gertrúd ünnepén ezt a rossz idő miatt elmulasztották.

Teljesen új keletű, ám jellegénél fogva is említésre méltó dátum március 23-a, amely 1960 óta a meteorológusok nemzetközi világnapja. Annál is inkább jeles nap ez, mert tapasztalhatjuk, hogy a tudományos módszerekkel dolgozó szakemberek sem vetik el az évszázados megfigyeléseket, sőt igyekeznek hozzájárulni a "népi prognózisok" helyes értelmezéséhez.

Április

 


A harminc napos április eleinte a római év második hónapja volt, a Julius Caesar által bevezetett Juliánus-naptárban lett a negyedik. Ezt a hónapot a rómaiak a szerelem és a szépség istennője, Vénusz tiszteletének szentelték, az elnevezés viszont Aphroditéra, Vénusz görög megfelelőjére utal. Egy másik elképzelés szerint az április a latin aperire (megnyitni, kinyílni) igéhez köthető, ugyanis ilyentájt pattannak rügybe a növények, nyílnak virággá a bimbók. Nálunk az áprilist valamikor Szent György havának hívták. „Szent Gyergy hava terömt nekünk szíp virágokat, És megtiltott rétet sok jó szénáért.” – mondja a régi kalendáriumi rigmus.

Ez a hónap a megújhodás ideje, ekkor jönnek vissza a fecskék, és a többi vándormadarak. Noha április a tavasz hírnöke, a természet újjáéledésének az időszaka, sokfelé mégis inkább kedvezőtlennek, mint kedvezőnek tartották. Egyes vidékeken ebben a hónapban - az indás növényeken kívül  -nem volt ajánlatos más zöldségféléket palántázni, általában nem tekintették áprilist szerencsésnek bármiféle nagyobb munka, vagy vállalkozás elkezdéséhez, és a létfontosságú döntések meghozatalát is más idoszakra ajánlották.

Az időjósok szerint, ha ebben a hónapban sokat dörög az ég, akkor egész esztendőben jó idő várható. Ha viszont húsvét napján alig esik az eső, akkor kevés gabona terem. Az áprilisi hó, vagy a hideg idő rosszat jelentett, azonban nedves, esős időjárástól bőséges aratást reméltek.

A Csízió azt mondja, hogy Szent György havában nem ajánlatos semmiféle gyökeret és tehénhúst enni, viszont hasznos tyúkot, bárányt, kecskegida húsát és folyami halat fogyasztani, kizárólag csak tiszta bort és haslágyító szirupot szabad inni. Alkalmas e hónap az érvágásra, és jó hatású ilyenkor a fürdés és a vérköpölyözés.

Ugyanakkor az áprilisban született gyermekről nem voltak valami jó véleménnyel a régiek, úgy tartották, hogy furcsa fejű, goromba erkölcsű, vakmerő, haragos, erejében és elméjében igen bizakodó, kegyetlen, vérszomjazó ember lesz belőle.

Bár a néphit szerint április elsején akasztotta fel magát Júdás, mégsem erről, hanem főként a bolondozásról nevezetes a hónap első napja. Az április elseje a világ számos részén a tavasz kezdetének tréfás örömünnepe. Ezen a napon szokás "április bolondját" járatni, ami összefüggésben lehet a szeszélyes időjárással, amelytől mintha tényleg megzavarodnának az emberek. E nap komolytalanságában gyökerezhet az a népi hagyomány, mely szerint ez az időpont alkalmatlan a vetésre, mert nem lesz bőséges a termés.

A hónap ötödik napja a bűnbánat híres késő középkori prédikátorának, az 1419-ben elhunyt Ferreri Szent Vincének ünnepe. A népi megfigyelés szerint - ha még van ekkor - megcsordul a jégcsap az ereszen, vagyis – Arany János szavaival élve – Vince napján „lágy idő fordúl”.

A rákövetkező napot - április 6-át - egykoron ugyancsak árgus szemekkel figyelték a gazdák, bár az áprilisi esőt, mivel „elkergeti a fagyot”, általában pozitívnak tartották, a Vilmos napi esőből szűk esztendőt jósoltak.

Április 8-a viszont távol-keleti népek, közülük is elsősorban a japánok számára nevezetes ünnep. A hagyomány szerint - Buddha születésnapjára emlékezve - ezen a napon tartják a ’Hana Matsuri’-t, vagyis a Virágfesztivált. (Az időponttal kapcsolatban meg kell jegyeznünk, hogy Buddha születésnapja eredetileg a kínai holdnaptár negyedik havának nyolcadik napján volt, a japánok - miután áttértek a Gergely-naptár használatára - valójában praktikus okokból tették az ünnepet április 8-ára.) Az ünnepség sokfelé a gonosz elűzését és bő termés iránti fohászkodást szolgáló régi tavaszi fesztiválok hangulatát idézi. A buddhista szentélyek vidám ünneplőkkel telnek meg, a Buddha szobrokat hortenzia teával mossák le. A fesztivál keretében az egyházi szertartásokon imát mondanak a gyermeklányok jóllétéért és üdvösségéért. A családok kislányaikat legszebb kimonóikba öltöztetik, barack- és cseresznyevirágokkal díszítik fel. Sokfelé hagyományos körmenetet tartanak ezen a napon. Az ünnepség fénypontja az ’Oni no mai’, vagyis az istent megtestesítő démon tánca. A régi időkben azt hitték, hogy a démonként megjelenő isten teljesíti a kívánságaikat. A fesztivál a Yubayashi-val ér véget. A táncosok egy nagy vasedényben forralt vízbe Sakaki ágakat (szent ágakat) mártanak, és - hogy az elkövetkező évben egészségesek maradjanak - a forró vízzel bespriccelik egymást.

Gyula (április 12-e) és Tibor (április 14-e) névünnepét elsősorban idő- és termésjós napként tartotta számon a néphagyomány. Gyula napján kezdtek a dinnye ültetéséhez, és sokfelé ekkor végeztek a takarítással, féregirtással és az állatok megfürdetésével is. A népi regula a Gyula napján (az ún. száznapon) megfigyeltekből a következő negyven nap ellentétes időjárására következtetett. Ha Tibor napra kizöldült a nyírfa, már nem tartottak fagytól, a cseresznyefa virágba borulásától pedig jó szőlőtermést vártak a boros gazdák.

Európa nagy részén április 24-ét, Sárkányölő Szent György napját tekintették az igazi tavasz kezdetének. György legendája az évszázadok során ugyanis jelképpé vált, győzelme a sárkány felett egyúttal a megújuló élet, a tavasz diadalát jelzi a tél fölött. Hazánkban ekkor indultak el a pásztorok nyájaikkal a szabadba, hogy majd Szent Mihálykor (szeptember 29.) térjenek vissza velük. Mivel ezt a napot gonoszjáró napként tartották számon, a boszorkányok távol tartására a kerítésekre tüskés ágakat tűztek, az állatokat megfüstölték, a hajnali harmatot pedig lepedővel szedték fel, hogy mágikus kenyeret süssenek belőle. György napján a régiek körbejárták a határt, és megtisztították a forrás- és csordakutakat.

A gonoszűzést másnap is folytatták. Szent Márk napján (25-én) a mise után a parasztok kereszttel és lobogókkal mentek ki a határba, ahol a pap megszentelte a vetést. A megszentelt búzaszálakból, hogy védelmet nyerjenek a gonosz erők ellen, a házaikba is vittek.

A jeles napok sorából természetesen nem hagyhatók ki az egy adott naptári naphoz nem köthető, de az esetek többségében áprilisra eső „mozgó ünnepek” sem, melyek közül a húsvét (Jézus Krisztus feltámadásának a napja), valamint az ezt megelőző hét, az ún. nagyhét nevezetes napjai: a virágvasárnap, a nagycsütörtök, a nagypéntek és a nagyszombat a legfontosabbak. Mivel az első niceai zsinat (i.u. 325.) határozata alapján húsvét napja a tavaszi napéjegyenlőség utáni első teliholdat követő vasárnap, a nyugati kereszténység legkorábban március 22-én, legkésőbb pedig április 25-én tartja meg ezt az ünnepet. A húsvét időpontjának meghatározása egykoron nem volt egyértelmű, ugyanis az egyház nem adott világos útmutatást arra vonatkozóan, hogy pontosan mit kell „tavaszi napéjegyenlőségnek”, illetve azt követő „holdtöltének” tekinteni. Ezt a hiányosságot a Gergely-féle naptárreformot szabályozó kánon (1582) szüntette meg, azóta a húsvét meghatározására az abban rögzített módszert használják.

Ennek alapján a húsvétvasárnap dátumai 2020-ig a következők:

2009.

április 12.

2010.

április 4.

2011.

április 24.

2012.

április 8.

2013.

március 31.

2014.

április 20.

2015.

április 5.

2016.

március 27.

2017.

április 16.

2018.

április 1.

2019.

április 21.

2020.

április 12.

 

Április születési köve az ártatlanságot, a tisztalelkűséget és a fényt jelképező gyémánt, valamint a kvarc, a hónap uralkodó jegyei pedig a Kos (március 21- április 20) és a Bika (április 21 - május 22).

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.