Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A szex vajon mi???

2011.08.22

 

 

A gyermek szexuális felvilágosítása a legérzékenyebb témák egyike. Mikor kezdjük, meddig mehetünk el, és egyáltalán mit tehetünk meg azért, hogy gyermekünk felnőttként egészségesen és beteljesülten élje meg a szexualitást? Fejtörő és felelősségteljes kérdések szülőknek.

Sokan abban a tévhitben élnek, hogy a gyermek csak a serdülőkorral válik szexuális lénnyé, elég, ha csak akkor kerítünk sort a kényes felvilágosításra, ám a valóságban az embert már pelenkás korában érik különböző szexuális impulzusok. A fütyi érintése - például fürdetéskor -, a punci dörzsölése a pelus alatt örömöt vált ki csemeténkből, testét izgalom járja át, s bár szellemileg nem fogja még fel, hogy szexuális impulzusról van szó, annyit bizonyosan tud, mindez jó neki. Kisgyermekes szülők ismerik a pillanatot, amikor a gyerek először fedezu fel nemi szervét, s onnantól kezdve ahányszor csak alkalma nyílik rá, játszadozni kezd önmagával. Óvodás korban fiúk és lányok felfedezik egymás testi különbségeit, az alsónaci és a szoknya alatt tapogatják egymást, mutogatják, kinek mi van a bugyi alatt, s később, az idő előrehaladtával tudatuk is kezd beérni, kisiskolásként lassan kedzik megérteni a szexualitás létezését.

De vajon a csemete nemi érésében milyen szerep jut a szülőnek? A feladat roppant kényes és összetett. Egyrészt nem könnyű megérteni, hogy a kisgyerek már egészen pici korban képes a szexuális öröm megtapasztalására, másrészt tabuk nélkül, természetesen felfedni a testiséget a maga teljességében és nem csupán funkiconalitásában, nem mindenki számára egyszerű feladat. A gyermek egészséges nemi érése azonban vitathatatlanul a szülő felelőssége, még akkor is, ha hajlamosak vagyunk az oktatási intézményektől elvárni, hogy e téren is neveljék, képezzék gyermekeinket. Fontos elem ez is, de az őszinte és odafigyelő szülői háttér nélkül szinte semmit sem ér.

Szülői szexualitás

Az első és legfontosabb kérdés, mit jelent a szülő számára a szexualitás? Hogy éli azt meg? Tabukkal terhelt-e vagy szabad és liberális? Nem nehéz belátni, hogy az a szülő, aki gyermekei jelenlétében nem képes megcsókolni házastársát, aki továbbkapcsol a televízióban, ha ágyjelentre kerül sor, aki fia kezére csap, ha megtalálja a szexmagazinokat az ágya alatt, egyértelműen azt közvetíti gyermeke felé, hogy a szexualitás - vagy legalábbis, amit a gyermek rövidke élete során a szex alatt eddig értett - valami rejtett és szégyellni való dolog, aminek természetes, ösztönszerű megélése nem megengedett, valami, ami tabu, amiért csak leszidás jár. Ettől függetlenül a gyermek teste tovább küldi a maga szexuális impulzusait, szüntelenül - és egyre agresszívebben - vizuális ingerekbe ütközik, a szex elől lehetetlenség elzárni előtte az utat. Ha pedig a dolog már úgyis elkerülhetetlen, tegyük fel magunknak azt az egyszerű kérdést, hogy milyen szexuális életet kívánunk saját gyermekünknek? Legyen gátlásokkal, megválaszolatlan kérdésekkel terhelt? Lányunk háljon úgy a férfiakkal, hogy közben azt kérdezze magától, vajon mi lehet az az orgazmus? Fiunk pedig a pornón nevelkedve olyan szexuális etikettet sajátítson el, amivel mindörökre boldogtalanná teszi saját magát és partnernőit?

A szexuális gyermek

A gyermek tehát már egészen kiskorától kezdve megtapasztalja az örömteli érintéseket, lát és hall, idővel pedig hangot is ad élményeinek. A szülő feladata pedig itt kezd komollyá válni. Mit tegyünk, ha a gyermek direkt és vérfagyasztó kérdéseket, kijelentéseket tesz fel a vasárnapi ebédnél? ("Apa, neked is szőrős a fütyid? Anya, miért nyögtél reggel az ágyban? Tegnap a Jancsi megmutatta a fütyijét!") A lehető legjobb, amit szülőként tehet az ember, hogy felnőtt számba veszi tulajdon gyermekét, és értelmi szintjének megfelelően megadja a válaszokat ("Igen, nekem is szőrös a fütyim, ha pedig nagy leszel, neked is az lesz. Azért nyögtem reggel az ágyban, mert édesapád örömet szerzett. Miért mutatta meg Jancsi a fütyijét?"). Ha ugyanis a gyermek megkapja a választ, ezzel egy időben azzal az érzéssel cseperedik fel, hogy a szexuális tartalmú kérdések természetesek, szüleihez pedig bármikor, bármilyen kérdéssel nyugodt szívvel fordulat. (Gondoljunk csak bele, igazán nagy baj esetén az a legmegnyugtatóbb, ha gyermekünk első útja hozzánk vezet.)

A valósághoz azonban az is hozzátartozik, hiába igyekszünk liberális elvek alapján nevelni gyermekünket, hiába adjuk meg minden kérdésére hebegés nélkül a választ, sajnos legtöbb kortársa még a gólyákban hisz, és sok esetben kiközösítés, a felnőttek rosszallása vár "felvilágosult" gyermekünkre. Következő lépésben tehát azt is meg kell tanítanunk neki, habár a szex természetes jelenség, nem szabad mindenütt hangot adni érzéseinek. Az osztályteremben a padhoz dörzsölni a fütyit, a kis barátnő szoknyája alatt kotorászni a játszótéren, az anya mellét dörzsölni a parkban, mind olyan dolog, ami nem illik. Bármilyen szokatlan és kedélyborzoló dolgot is művel csemeténk, nem szabad leszidni, kiabálni vele, nem tudhatja, hogy az, amit tesz, a társadalmi megegyezés értelmében nem illik, saját szexuális impulzusaiból ő csak annyit ért, hogy neki az jó. Ne büntessük azokért a szabályokért, amiket mesterségesen állítottunk fel, s amihez még elég ideje lesz alkalmazkodni!

A szex témaköre

Azon túl, hogy elmagyarázzuk gyermekünknek, hogy miképp csinálják a testvéreket, hol jön ki a baba, miért menstruálnak a lányok, a gyermek korának megfelelően - illetve, ha ő magától veti fel a kérdést - el kell magyarázni - fiúknak és lányoknak egyaránt -, hogy miképp működik az óvszer, mi az a fityma, a csikló, az önkielégítés, a pornó, vagyis minden olyan dogot, aminek köze van a szexhez. Ne akadjunk fenn, legyen bármennyire meredek is a téma, inkább tőlünk hallja a gyermek a választ, mintsem saját traumatikus élményein keresztül, netán egy rosszhiszemű idegen által tapasztalja meg a választ. Ha olyan témát vet fel, ami bizony számunkra sem tiszta - márpedig az internet és a cenzúrázatlan televíziózás mellett sokat tapasztal a gyermek -, ne hagyjuk kérdését megválaszolatlanul.

Valljuk be, hogy nem tudjuk kérdésére a választ, de délutánra utánajárunk a dolognak. Nem kell elveszni a részletekben, elég ha hall és tud róla a gyerek, elég, ha nem marad magára kérdéseivel és problémáival, szexuális tapasztalatszerzése során a későbbiekben úgyis mindent megtapasztal. Nemi érése során azonban igyekezzünk minden információval ellátni őt, s ha lehet, érzékenyen odafigyelve fejlődési ütemére, hogy se túl korán, s től későn ne érkezzenek a válaszok. De honnan tudjuk, hogy porontyunk mikor kész a szexualitásra? A szülők hajlamosak minél későbbre tolni ezt az időpontot, és tévesen úgy hiszik, gyermekük még zöldalma, legtöbbször nagy a megdöbbenés, ha kiderül az igazság. (Világszerte a hivatalos szexuális felvilágosítás, azaz az iskolai programok idejét egyre korábbra teszik, bizonyos helyeken már az óvodás korban is elindulnak bizonyos felvilágosító programok.)  Ne ámítsuk hát magunkat fölöslegesen, vegyük számításba, hogy tizennégy évesen már nagyon sokan készen állnak, sőt, sok esetben már túl is vannak az igazán nagy dolgokon.

A szülő öröme a gyermek öröme?

A gyermek szexuális nevelése már csak azért is kényes és problémás témakör, mert nagyon sok felnőtt - a pedofília témakörét most nem feszegetve - elveszíti szem elől, hogy a gyermek szexuális nevelése nem szabad, hogy egyet jelentsen saját nemi örömforrásával. Akarva, akaratlanul előfordul, hogy az apának erekciója lesz mikor lánya véletlenül megérinti, az anya felizgul,ha a gyermeke szopizik és így tovább. Nagy baj akkor van, ha a szülő nem ismeri fel, hogy az érzés helytelen, azonnal véget kell vetni a gyerek általi örömködésnek - a probléma ott kezdődik, hogy ki képes erre és ki nem, ki veszi észre gyermeke kizsákmányolását és ki nem tesz semmit.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.