Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Érzelmek

2012.04.17
Őszi szél

Csak hallgatunk, én itt, te ott,
s a percekbe szőtt kis csodák
szétfoszlanak, míg szemlesütve
rohannak el az éjszakák.

Nem tudom már...

Sóhajt az alkony, ónos szürkeségben,
ma este ködbe rejtőzik a táj,
fák árnya dereng sűrű néma csöndben,
rezdülő titkot sző a félhomály.

hová a lelkek...

hová a lelkek vissza-visszatérnek
s néma sóhajok az égig felérnek
hol megtöri a csend szíved ritmusát
s önmagaddal vívsz késő-lázas tusát...

ha hittem volna

nem csábít porcelán
ringatásod összetört
suta árnyékod vagyok
megcsúfolt héja-nász
míg ágyadban
illatom hagyom
hol lehetsz
görnyedő bábomba...

koldusok csendje

felsepri a várost az este
átgurul a hold a láthatáron
a játszótéren megdermed a hinta
csillagok gyúlnak a fákon..

Így folynak el

Kezeim közt folynak el
Az idő homokszemei.
- arctalan napok, hónapok -
Mennydörgő dühöm közepette
Töröm, zúzom, harapom,
A megmaradt perceket,
Szemem előtt semmivé váló,
Egykor reményteljes terveket.
Félbe hagyott verseket...

de te sose lehetsz az enyém,

mert a szíved már régen másé,

én csak álmodozom rólad,

de e boldog párkapcsolat,

meg nem szakadhat,

mert az nekem is fájna,

ha neked a szíved megszakadna.

Én még is örülök minden képzeletbeli pillanatnak,

amit veled tölthetek, s amikor szemedbe nézhetek,

mer látom benne

hogy milyen boldog vagy

de én tudom,

hogy még sajnos,

át kell ess pár borzalmon,

hogy a rend végre hejreáljon."

 

"Várom,hogy adjam,várom,hogy kapjam kérem az Istent adja!Szeretet mely forog körbe-körbe,adod és apod minörökre.Éltet ,erőt ad érzésben erősít.Legyen ez mindg így! ,,R"ika"
saját gondolat

"Bujkál a tűz égeti a lelkem

érzem h fűz, nem enged el engem,

Felnyitom a szemem megfolyva érzem,

Elkenődött vásznán a megfestett képem,

Álmok között megrekedve elmerülve lészen,

Könnyek között feladja és elfárad az éjben."
/saját/

üvöltök,

fáj a szívem,

mert későn,

vettem észre,

hogy a sors,

mily kegyetlen,

és te ott,

oly sokat szenvedsz,

mert ver a sors,

s veled különösen kegyetlen,

ha tudnék vígasztalnék,

de nem jön ki szó elszorult torkomon,

így hát csak ölellek szorosan,

vígasztalón,

én itt vagyok ha kellek,

átérzem fájdalmad és egész lényed,

s ha rám néz e mély zöld szempár,

magányos szíved,

örökre szívembe zárom,

mert annyira szeretlek,

amennyire ember szerethet,

és még 100 szor jobban.

örökre már,

örökkön örökké,

te drága angyali fény,

megszakad érted a szívem!!!"

 

"Állandóan változni akartak – meg akarták változtatni egymást –, s közben észre sem vették, hogy nem hagyták meg olyannak a másikat, amilyen mindig is akart lenni."
Thomas P
/saját/

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.